A nyugati érdeklődés a keleti tanok iránt több évtizedes: míg a nyugati felfogás nagyon jól diagnosztizál/artikulál, addig a keleti sokkal mélyebbre megy a fájdalmat/szenvedést teremtő azonosulások megszüntetésében. A keleti a csoport működését teszi első helyre, a nyugati az egyénét. A kettő értő kézzel történő ötvözete optimális megoldást szül.