A párkapcsolat a gyermek születésével válik családdá, és ezzel minden megváltozik: az új élet fontosabbá válik, mint a szülők bármelyike. Az éntelenedés természetes folyamata ez: ha eddig nem jöttünk rá, hogy az élet átadása az önfeláldozás természetes folyamata, akkor a gyermek folyamatos jelenléte és az ezzel járó kihívások, örömök és bánatok megtanítják mindkét szülőt arra, hogy mit/kit vállaltak. Az előképzettség ugyan segíthet, de semmilyen tanfolyam, családi tapasztalat vagy írásos műveltség nem készítheti fel a szülőpárt arra teljesen, hogy mit jelent a gyermek jövetele, a lélek testet öltése a világban. Ha tudatosítjuk a térben a család karmáját, kiderül, miért születtünk egymáshoz. A közös karma meglátása elengedhetetlen ahhoz, hogy egymás útját segíthessük, és ne a generációk óta felhalmozott, szenvedéshez, betegséghez és nélkülözéshez vezető karma uralja az életet. Csak a szenvedés okának mélyszerkezetbeli feltárása vezethet annak megszüntetéséhez. Ezért a látás és láttatás egyetemes, emberi kötelességünk, melyet önzetlenségünk és odaadásunk mértékében ismerünk el és vállalunk fel.