A szerelem az első olyan, 100%-os élmény az ember életében, amikor másvalaki fontosabb, mint én… Rájövök, hogy ha a párom boldog, én is boldog vagyok, ha ő nem az, én sem vagyok az… Egymás segítése és az élet értelme eggyé tud így válni, és az önzetlenség, a saját önképünkről való lemondás elsődleges fontosságot nyer. Enélkül semmi értékes minőséget nem adhatunk a kapcsolatunknak. A legszebb, amikor a pár számára az 1+1 = ‘sokkal több’ vagy akár ‘végtelen’ érzete áll be. A legszomorúbb, amikor a társasság negatív energiamérleggel zárul, így az 1+1 = 0 vagy negatív tartomány lesz. Az önzés/önzetlenség tengelye mentén való mozgás állítja be, milyen értéket adunk egymásnak, és milyen minőségeket hozunk létre a párkapcsolatban. Ezzel növekedési, megmaradási vagy megsemmisülési pályára állíthatjuk a kapcsolatot.
A kapcsolat mélyszerkezetének felállítása megmutatja, milyen archetipikus, tudattalan tartalmakból építkezünk, átlátott mivoltában tudatosan, átlátatlan állapotában kényszeresen. A konstellációban általában 2 generációra, illetve főbb tulajdonságokra szoktunk állítani, ezzel megmutathatjuk az esetlegesen több generáció alatt felhalmozott karmikus akadályokat, illetve az azok meghaladásához vezető utat.